|
|
|
Információk
|
Képek
|
|
Játékszabályok
|
|
Leírás
Klasszikus, háborús stratégia játék 1959-ből, melyben a játékosok titkos küldetésük végrehajtása érdekében küldik háborúba csapataikat. A játékterep hat kontinenst tartalmazó világtérképet ábrázol. A kontinensek további körzetekre vannak felosztva, melyekből összesen 42 van. A játékosok egységei a hadosztályok, melyek jelölése attól függően változik, hogy mekkora haderőt képviselnek: gyalogosok 1 hadosztályt, lovasok 5-öt, ágyúk 10-et. Minden körzethez tartozik egy ún. rizikókártya, melyet a játékosok összekeverve kiosztanak. Ennek alapján kell felhelyezni a hadseregeket a játék elején. Ezeken a kártyákon szerepel a körzet neve és a háromféle egység közül valamelyiknek a képe.
A rizikókártyáknak az utánpótlás megoldása során is lesz szerepük. Az elfoglalt területek után, mindig kapunk egy rizikókártyát de csak egyet! Három azonos vagy három különböző egységet ábrázoló kártyát lehet becserélni hadosztályokra. Ezek értéke más és más. A három különbözőért lehet a legtöbb katonát toborozni. Viszont ha valamelyik játékosnál 5 darab van belőlük, köteles beváltani az adott kombinációt. Így előfordul, hogy a játékos csak 4 hadosztályt tud erősítésnek feltenni. Előfordul, hogy ezek a kezünkben tartott kártyák mentenek már csak meg bennünket a vereségtől.
A játék rendszere igen egyszerű. A támadó fél – aki saját körzetéből egy másik, ellenséges körzetbe próbál behatolni -, eldöntheti, hogy mennyi katonával kíván támadni. Ettől függ, hogy hány dobókockával dobókockával dob, hogy támadóerejét szimbolizálja. Ha csak egy hadosztályt akar támadásba lendíteni, akkor csak egy kockával dobhat, ha kettőt, akkor kettővel, ha hármat vagy annál többet, akkor három kockával. Azt, hogy mekkora a támadóerő és honnan történik a támadás, azt mindig előre be kell jelenteni.
A védekező játékos eldöntheti, hogy mennyi a védekező hadosztályok száma. Ez persze nem lehet magasabb, mint az adott pillanatban a körzetben tartózkodó egységek száma. Mivel a védők általában jobb pozícióban vannak, mint a támadók, ezért a védekező játékosnak elég csak akkorát dobni, amekkorát a támadó, viszont csak maximum két kockával védekezhet egyszerre.
A kockadobások külön számítanak és nem az összegüket kell figyelembe venni annak eldöntésére, hogy ki nyerte az ütközetet. Tehát ha a támadó 3 kockával dob, a védő pedig csak eggyel, akkor a támadó legnagyobb dobását kell összehasonlítani a védőével. Ha a támadó jár sikerrel és minden védekező egységet „ledobált”, akkor kap egy rizikókártyát és birtokba veheti az adott körzetet – a támadáskor bejelentett egységek számának megfelelően.
A kockával való dobálás alapvetően meghatározza a játékot, így néha aránytalan győzelmek is születhetnek, ha védő vagy támadó játékos sorozatosan szerencsésen dob. Ettől függetlenül a játék során azért szükség van bizonyos stratégiai gondolkodásra, mivel a feladatkártya mindig személyes célokat tűz a játékos elé. Például adott kontinensek meghódítása vagy egy adott színű hadsereg teljes megsemmisítése. Éppen ezért nem árt, ha a játék során minél tovább titokban tudjuk tartani küldetésünk célját.
Valószínűleg hazánkban ezzel a stratégiai játékkal ismerkedtek meg először legtöbben. Bár a szerencse szerepe igen nagyban befolyásolja a játékot, mégis nagyon jó szórakozást nyújthat a háborús játékokat kedvelők számára. Mivel én magam is ezzel a játékkal kezdtem a műfajt, igen a szívemhez nőtt. Rengeteg csatát játszottunk, sokszor hosszú órákon keresztül. Persze mióta megismertem más háborús játékokat is, már nem ez a kedvenc, de mégiscsak ez volt az első...
Bidu
|
|
| |
|
Vélemények a játékról
|
