JÁTÉKLAP - BÉTA verzió

Online társasjáték

Üzenő / Chat



Az üzenő használatához regisztrálnod kell magad!
Regisztrálj most!

Bridges of Shangri-La, The


(Még senki nem értékelte)

Információk

Szerzô Colovini, Leo
Játékidô 60 perc
Játékosok száma 2-4 fô
Alsó korhatár 10
Mechanika területvédős, bekerítős (kerítés nélkül)
lapkalerakós (ha már van nálam…)
Kategória utazós (a világot látni kell!)
területnövelős (hektárra gyűjtős)
Kiadó Kosmos,Überplay,999 Games
Egyéb nevek Brücken von Shangrila

Képek

Játékszabályok

Játékszabály neve Feltöltés dátuma Feltöltötte Link
Ehhez a játékhoz még nincs játékszabály:(!

Leírás

Leo Colovini második játéka, amit a Kosmos adott ki, de Olaszországban már igen jó híre van a szerzőnek. Ez egyike a Kosmos „nagydobozos” játékainak. A játéktábla mellett van 23 fa (!) híd, 12 üvegkő, 168 mesterkártya és 2 kártya a rövid szabályokkal. A tábla tervezése lehetne valamivel jobb... A játék szabálya nagyon egyszerű. Minden játékos egy csoportot irányít, melyek minél nagyobb befolyást akarnak szerezni Shangrila csodálatos vidékein. Elsősorban különböző társaságok mesterei telepednek le először. Van 7 mestercéh: a gyógyítók, a sárkányőrök, a tűzvigyázók, a prédikátorok, az esőcsinálók, a Yeti-hírnökök és a csillagjósok. Kezdéskor a játékosok minden céhből kapnak 6 mestert az általa irányított társaságokból. A játék azzal kezdődik, hogy a résztvevők elhelyeznek 7 saját mestert Shangrila falvaiban. Egy faluban egyszerre maximum 7 mester tartózkodhat, céhenként egy. Tehát ha „A” játékos elhelyez egy gyógyítót az egyik faluban, oda már senki más nem rakhat gyógyítót. Miután megtörtént az első letelepülés, megkezdődik a játék, amely körökre oszlik. A játékosok saját körükben a következő akciók közül választhatnak egyet: Elhelyezhet egy mestert bármely faluban, ahol már legalább egy másik mestere van. Tanítványok felfogadása. Ez úgy történik, hogy két mesterjelzőt helyezünk be falvakba már korábban betelepített két valamely két másik mesterre. Ezek az újonnan lerakott mesterek lesznek tanítványokká. Útjukra bocsátjuk a tanítványokat. Ez az utolsó akció a legfontosabb a játékban, ezért kicsit részletesebb magyarázatot igényel. A tanítványok mindig szomszédos falvakba vándorolnak. Kezdetben ezek a falvak fa híddal vannak összekötve, de egy ilyen vándorlás után a korábban említett öreg csóka lerombolja a hidat és már nem lehet a két falu között mozogni. Ha valaki ezt az akciót választja, akkor minden játékos összes – az adott faluban tartózkodó – tanítványa útra kel a szomszédos faluba. Ott megpróbálnak letelepedni a mesterek helyére. Ha nincs mester azon a meghatározott mezőn, ahová a tanítványoknak mennie kell (ne feledjük, hogy mindig csak egy hely van céhenként egy faluban!), akkor a tanítványok következmények nélkül elfoglalhatják a mester pozícióját, de ha a hely foglalt, akkor el kell dönteni, hogy az első vagy a második falu az erősebb. Ez az a falu lesz, amelyben több a mester és a tanítvány a vándorlás előtt. Ha az első falu – amiből a tanítványok indulnak – az erősebb, akkor az összes tanítvány le tud telepedni az újban és az azonos céh mestereit és tanítványait el kell távolítani. Ha a második falu az erősebb, a tanítványoknak nincs esélye kinyomni az öreg mestereket, ezért ők kerülnek le a tábláról. Amikor egy faluhoz vezető utolsó híd is leomlik, akkor a falu biztonságban van, senki nem változtathat semmit. A béke jeléül a falura kell helyezni a bölcsek kövét (zöld kövecske). Amikor az utolsó híd is lekerült a tábláról a játék véget ér. Az nyer, akinek a legtöbb mestere van fenn a táblán. A játék igen összetett taktikai gondolkodást igényel. Éppen ezért nem egy könnyed családi játéknak tekinthető, bár a szabályai elég egyszerűek. Ugyanakkor az előre tervezés sem jelent könnyű feladatot.

Bidu