JÁTÉKLAP - BÉTA verzió

Online társasjáték

Üzenő / Chat



Az üzenő használatához regisztrálnod kell magad!
Regisztrálj most!

Fugger, Die


(Még senki nem értékelte)

Információk

Szerzô Wrede, Klaus-Jürgen
Játékidô 45 perc
Játékosok száma 2-4 fô
Alsó korhatár 10
Mechanika árucikk spekulációs ()
Kategória középkori (középkorban játszódik)
gazdasági (nyersanyagok gyűjtögetése, optimális felhasználása, befektetése)
kártyajáték (főszereplő a kártya! lehet, hogy egyáltalán nincs is tábla)
Kiadó Adlung-Spiele
Egyéb nevek

Képek

Játékszabályok

Játékszabály neve Feltöltés dátuma Feltöltötte Link
Fugger, Die játékszabály 2008-11-06 BiduLetöltés

Leírás

A Die Fugger egy apródobozos (következésképp olcsó) kártyás játék, amely 2003-ban jelent meg az Adlung-Spiele gondozásában. A cég kártyás játékok kiadására specializálódott, legismertebb termékei a Meuterer és a Canal Grande. A tervező, Klaus-Jürgen Wrede a Carcassonne révén vált híressé. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ő is specializálódott: munkássága zömét a Carcassonne kiegészítői és változatai teszik ki. A játékosok egy-egy ígéretes jövő előtt álló középkori kereskedőt alakítanak, akiknek leghőbb vágya, hogy ügyes üzletek révén felhívják magukra a Fuggerek, a kor egyik leggazdagabb kereskedőcsaládjának figyelmét és Gazdag Jakab, a család feje szerződést ajánljon nekik.Ennek érdekében ötfajta árucikk keresletét próbálják befolyásolni a játékosok úgy, hogy azok ára számukra a lehető legkedvezőbben alakuljon.A dobozt kibontva elsőre az tűnhet szembe, hogy sokféletípusú kártya használatos a játékban. (Később kiderül, hogy ezek egy része pusztán az árak jelzésére szolgál.) Másodszorra pedig az, hogy mindezen kártyák meglehetősen színtelenek. Egyedül a négy kereskedőkártyát tudom dicsérni. Ezek valóban szépek, bár a színük lehetne élénkebb.A 45 árukártya grafikája viszont olyan unalmas, hogy nézésükbe belefárad a szem. A háttere mindnek egyforma, ezért a játék folyamán egy pillantással nem is mindig könnyű felmérni, hogy milyen kártyákat is tartunk a kezünkben. A felső sarokban természetesen más-más szín jelöli mindegyik áruféleséget, de a kártyák megkülönböztetése így is nagyobb figyelmet kíván, mintpéldául a Meuterer esetében. Az árukártyákat a drapp szín uralja, az áruféleségek jellemző színe csak a kép töredékén jelenik meg (és persze a sarkokban lévő piktogramokon). Például néhány kihullott zöld drágakő a drapp zsákok alatt, vagy egy kevés kifolyt vörösbor a barna (majdnem drapp) hordók alatt. A kártyákat azért persze meg lehet különböztetni, az egyhangúság elsősorban a játék vizuális vonzerejét csökkenti, másodsorban a kártyák könnyű számontartását nehezíti. A doboz a 4 kereskedő- és a 45 árukártyán (mind az öt típusból 9-9) felül az árak jelzéséhez használatos kártyákat, valamint egy Gazdag Jakab kártyát tartalmaz (és két kártyát, amelyek a játék előkészületeit mutatják be).Figyelő tekintetünket a játékszabályra vetve örömmel állapíthatjuk meg, hogy rövid, négy nyelvű (német, angol, olasz, francia) viszont sajnos nem használ illusztrációkat. A szabályok egyszerűek.Tulajdonképpen egyetlen ötlet végigvitelén - vagy inkább túlfeszítésén (lásd később) ? alapulnak, egy-két csavarral. A játék több fordulóból áll, azok pedig körökből. Kezdetben minden játékos kap négy kártyát.Gazdag Jakab kártyáját is kirakjuk az asztalra, két kártyát teszünk mellé képpel fölfelé. A többi lapot lefelé fordítva középre tesszük.A játékosok a körükben három cselekedet közül választhatnak.1. Húznak egy lapot a pakliból.2. Letesznek egy lapot képpel fölfelé.3. Letesznek egy lapot képpel lefelé (erre csak az első két fordulóban van lehetőség).Miután sorban minden játékos cselekedett, Gazdag Jakab mellé teszünk egy újabb kártyát, természetesen ezt is képpel fölfelé. Ezzel véget is ért az első kör. Mindez addig tart, amíg az öt áruféleség valamelyikéből nem lesz öt egyforma az asztalon. Ekkor a forduló azonnal véget ér és az értékelés következik. A nehézkesen használható árjelző-kártyákkal növeljük annak a három árucikknek az árát, amelyekből a legtöbb van az asztalon (a lent lévő kártyák számával megegyező mértékben), a másik kettőét pedig csökkentjük (eggyel-eggyel). Ezután kiszámoljuk, melyik játékos előtt mekkora értékű árukészlet van az asztalon (a pecséttel ellátott árucikkek értéke megkétszerződik, ha legfeljebb három van abból a színből az asztalon), és ezt feljegyezzük egy papírra. Gazdag Jakab pontjait nem kell kiszámolni. Az új forduló kezdetén mindenki húz két lapot, Ha valaki a forduló folyamán kereskedőkártyát is kijátszott, akkor több lapot húzhat. A játék addig tart, míg valaki el nem éri a 100 pontot. Ekkor még sort kell keríteni az első két fordulóban képpel lefelé kijátszott lapok értékelésére. Ezek értéke az aktuális ár kétszerese.Látható, hogy a téma, ha elvontan is, de megjelenik a játékban. Ugyanakkor két komoly logikai hibát vélek felfedezni a pontozásban. Az első, hogy ha a játékosok a keresletet határozzák meg, akkor miért kedvező nekik az árak emelkedése? A másik, hogy ha egy árucikk ára elérte a kilencet, de tovább nő a kereslet iránta, akkor miért esik vissza egyre az ára. Azt hiszem a tervező sokmindent feláldozott az egyszerűség oltárán. A hibák között még megemlíteném, hogy az árak jelzésére szolgáló rendszer sem éppen elegáns, sőt bosszantóan körülményes.Mindezek ellenére a játék élvezhető, bár szerintem semmilyen szempontból nem emelkedik ki az átlagból. De ha valaki kedveli a khm? visszafogottabb színekben pompázó játékokat és felül tud emelkedni a pontozás következetlenségein (melyek pusztán azért zavarók, mert a tervező keretet kívánt adni az absztrakt játéknak), akár még szeretheti is a Die Fuggert.

Adhemar