|
Leírás
1998-ban adták ki Reiner Knizia leginkább ismert és talán legjobb játékát. A
szerző német, jelenleg Angliában él és arról híres, hogy egyike a
legtermékenyebb és legsikeresebb játéktervezőknek.
A játékosok Japánban próbálnak meg különböző erőforrások felett
befolyás szerezni. Ezeket fekete figurák jelképezik: a vallási hatalmat
Buddhák, a katonai hatalmat sisakok és az élelmiszer-szükségletet
rizsföldek. Ha válogatás nélkül gyűjtögeted ezeket az erőforrásokat, az
nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is nyered a játékot; legyőzhet
valaki, aki a ?mérlegelős? megközelítést választja. A játéktábla négy Japán szigetet ábrázol és négy darabból is áll, mint
egy kirakós játék, amit a játékosok számának megfelelően kell
összerakni. Mind a szárazföldi, mind a tengeri területek hatszögekre
vannak osztva és van amelyik falvakat, városokat vagy a fővárost, Edo-t
szimbolizálja. A játékosoknak van 20 db hatszögük a saját színüknek
megfelelően, de ettől eltekintve a ?készlet? teljesen azonos az
ellenfelekével. Ezeket a táblán kell elhelyezni, hogy így gyakoroljanak
befolyást a különféle erőforrásokra. Vannak olyan hatszög lapok,
amelyek bizonyos figurákra (Buddha, sisak, rizsföld) specializáltak
(érékük 1-4-ig terjedhet), míg mások, amiket samurai jelöl (ezek értéke
1-3 lehet) valamely szomszédos erőforrásra gyakorol befolyást. Végül
van 5 ún. speciális lap: 3 hajó (értékük 1 vagy 2); egy lovas (értéke
1) és egy ?csere-lap?, amely lehetővé teszi, hogy két figura helyet
cseréljen a táblán.
Mielőtt elkezdenénk a játékot, mindenki választ a saját készletéből 5
lapot és elrejti azokat a paraván mögé; a többit összekeverve, fejjel
lefelé maga mellé helyezi. Ezután a játékosok sorrendben elhelyezik
figuráikat a táblán: három különbözőt Edoba, majd kettőt minden városba
és egyet minden faluba (két egyforma figura soha nem lehet egy helyen).
Amikor egy város vagy falu területét egy játékos teljesen körbevett a
lapjaival (szárazföldön!), akkor kell értékelni a játékosoknak az adott
faluban levő erőforrásokra gyakorolt befolyását (beleértve a hajókat
is, ha van ilyen valamelyik szomszédos tengerrészen). Döntetlen esetén
az azonos figurát egy oldalra kell helyezni, máskülönben az a játékos,
aki nyerte őket elveszi és saját paravánja mögé rejti. A játék a
negyedik döntetlen után ér véget, vagy akkor, ha bármelyik típusból az
utolsó figura is lekerül a tábláról.
Akkor a játékosok összeszámolják, hogy melyikből hány figurájuk van: ha
egy játékosnak a háromból két típus többségben van (a döntetlen nem
számít többségnek) az nyer. Egyébként azok a játékosok, akiknek egyből
van a legtöbb, megszámolják, hogy a másik kettőből mennyijük van.
Például: van 6 Buddhám, ezzel nekem van ebből a legtöbb, de ezt nem
veszem figyelembe a pontozásnál. Van még 3 rizsföldem és 4 sisakom,
akkor a végső pontom 3+4, vagyis 7. Ezt a számot kell összehasonlítani
a többi játékoséval és akié a legmagasabb, az győz. Döntetlen esetén az
nyer, akinek az összpontszáma a legmagasabb. Bonyolultnak tűnhet, de
nem az, és arra ösztönzi a játékosokat, hogy minél több figurát
nyerjenek el két típusból annak érdekében, hogy egyértelműen ők
győzzenek, de arra is figyelniük kell, hogy ha ez mégsem sikerülne, a
harmadik típus elhanyagolása biztos vereséget jelent.
Ez egy valódi Knizia-játék. Sikerült létreoznia egy kiegyensúlyozott
játékot, ami jól működik bármilyen számú játékos esetén, egyszerű
szabályokkal, ugyanakkor stratégiai és taktikai kihívásokkal. Az első
öt lap kiválasztása megadja a lehetőséget, hogy kicsit gondolkodj a
stratégiádon: egyféle erőforrásra összpontosítasz, mindegyikből egy
kicsit vagy esetleg sok speciális lappal indulsz, hogy kéznél legyenek,
amikor szükséges. Néhány kör után taktikai döntést kell hozni, mivel
előbb vagy utóbb el kell helyezni az utolsó előtti lapot is egy város
vagy falu körül, így megadva a lehetőséget a következő játékosnak, hogy
elhelyezze az utolsót, amivel elkezdheti a befolyás értékelését. Egy
játékban csak egyszer lehet két lapot elhelyezni a szárazföldön és az
akkor következik be, amikor eldöntöd, hogy felhasználod a lovast
(értéke 1); emiatt ez az egyik legerősebb lap az egész játékban, nem
szabad elvesztegetni.
Végülis a Samurai egy értelmes játék, nagyon jól átgondolt és a
fegyverek (pl. Lapok) és a tábla is tökéletesen megtervezettek. A lapok
véletlenszerű húzása nem jelent túl nagy szerencsefaktort, mivel
előbb-utóbb minden játékos hozzáférhet az összes lapjához, de nagyfokú
?újrajátszhatóságot? biztosít.
Attól eltekintve, hogy nagyon elvont játék (bár ez elmondható a legtöbb
német stílusú játékról) azok, akik a dinamikusabb játékokat részesítik
előnyben, lehet, hogy ezt nem fogják kedvelni, mivel ez egy gondolkodós
és tervezős játék, szinte sakkszerű (mondjuk nem annyira mély, de
emlékeztet rá). Az egyetlen hiba az a szabály lehet, hogy a megszerzett
figurákat a paraván mögé kell rejteni: néhány ritka helyzetben
előfordulhat, hogy egy játékos azért veszít, mert túl sokat nyert! Ha a
figurákat egész idő alatt láthatnánk, különböző döntéseket tennénk
lehetővé. Igazából persze semmi akadálya, hogy bevezessétek ezt a
változatot!
hajnal
|
|
