|
Leírás
|
A Capitol 2001-ben jelent meg, tervezője a San Marcot is jegyző Aaron Weissblum, Alan R. Moon szerzőpáros. Nemcsak a közös szülők okán, hanem a hasonló játékrendszer miatt is testvérnek lehet tekinteni a két játékot. Mindkettő kártyákat használó befolyásszerző-játék, melyeket véleményem szerint kiemel a hasonló típusú játékok közül a kártyák elosztásának ügyes és eredeti mechanizmusa (amely a két játékban más-más). Még egy okból nevezhető különlegesnek a testvérpár: valami nagy szerencse folytán mindkettő fellelhető (volt) a gyér magyarországi társasjáték-kínálatban. Sajnos a hírek szerint a Capitol gyártását leállították, és a kifutó készletek is elfogytak az ország boltjaiból, külföldről azonban még beszerezhető. A játékot 2-4 fő játszhatja, mindegyikük egy-egy gazdag római patríciust képvisel, akiknek fő célja, hogy házak építésével minél nagyobb befolyást szerezzenek Róma egyes kerületeiben. A szép kivitelezésű táblán Rómát három különböző színű negyedre, azokat pedig három-három különböző nagyságú kerületre osztották. Egy kerületben 5-8 ház (illetve szökőkút) számára elegendő hely van, valamint egy nagyobb mező a templom vagy amfiteátrum építésére. A játék négy fordulóból áll, ezek mindegyikének végén, a licit után (lásd később) ki kell értékelni, hogy mely kerületben ki bír a legtöbb emelettel, azaz építőkockával. Kerületenként az első helyezett két pontot és a kerületben található (licittel megszerezhető) kutak számának megfelelő pontot kap, a második csak a kutakért kap pontot.A játékban minden cselekedet végrehajtásához akciókártyákat használnak a játékosok. Ezeket az egyes körök elején húzzák. Egy kör addig tart, amíg már egyik játékos sem kíván kártyát kijátszani, azaz cselekedni. Ekkor következik a licit, melyhez a kezükben megőrzött,ki nem játszott kártyákat használhatják a játékosok. Háromféle akciókártya létezik, ezeket kell kijátszani az építkezés egyes lépcsőihez. Az „építőkártyával” a játékos kap két, emeletet jelző fahasábot (nevezhetjük talán „építőkockának”), melyeket egymásra téve vagy külön-külön maga elé helyez, jelezve, hogy épül(nek) a ház(ak). A „tetőkártyával” befejezhető az építés, ha a játékos úgy gondolja, hogy a céljainak megfelelő magasságú a páston épülő ház.Ezután további szintekkel nem bővíthető ez a ház. Az „engedélykártyával” helyezhető fel a kész ház a táblára, a kártya színével megegyező negyedbe. A kártyákat a játékosok egyesével játszák ki, ha mindenki passzolna, akkor a licit következik.A licithez is az akciókártyákat használjuk. A kártyák felső sarkában látható szám jelzi a kártya értékét. Tetszőleges számú lefelé fordított kártyával lehet résztvenni a licitekben. A legmagasabb ajánlatot tevő játékos eldobja a megajánlott kártyáit és a táblán egy neki tetsző helyre teszi a megnyert kutat, templomot, amfiteátrumot. A kutak a kerület értékét növelik, kettő-kettőre lehet licitálni minden forduló végén. Az első két forduló végén a kutak után egy-egy amfiteátrumra lehet licitálni. Az amfitátrum azt az előnyt nyújtja a kerület birtokosának, hogy kettővel több kártyát húzhat a következő kör elején, a kerületben a második helyezett pedig eggyel többet. Templomra a harmadik és negyedik kör végén (megint csak a kutak után) lehet licitálni. A templom megduplázza annak a kerületnek az értékét, amelyben felépítik.Az építés szabályai. A kerületekbe csak olyan házat lehet építeni, amely megegyező magasságú az addigi legmagasabbal vagy egy szinttel magasabb. Minden játékosnak négy háromszög alakú és négy félkört formázó tető áll rendelkezésére. Egy kerületbe csak azonos tetejűépületeket szabad építeni, de egy negyedben nem lehet mindhárom kerületben azonos a tetők formája.Röviden a kártyahúzásról: A licitet követően történik. A háromféle akciókártyát különválasztva egy-egy felfelé fordított pakliba helyezzük a tábla mellé. A játékosok egyesével húznak ezekből, egy tetszőleges pakliból mindig a legfölsőt. Így lehet látni, hogy ki, mit választ, és ehhez igazítani a saját stratégiánkat.A szabályok tehát nem túl bonyolultak, és további vonzerőt jelenthet a szép tábla, valamint a nagyszámú, fából készült kellék (menyiveljobb, mint a műanyag!). A játékidő körülbelül 60 perc, azaz közepes hosszúságú a játék. A mélységéről is ugyanez mondható el, ugyanis tere nyílik benne a taktikának, de ehhez nem kell sem bonyolult számításokat végezni, sem sok-sok lépéssel előre tervezni. Hasznos viszont, ha figyeljük, mások milyen kártyákat választanak, és ügyesen gazdálkodunk a különböző típusú tetőkkel. A licit másfajta izgalmat csempész a játékba, ilyenkor sokat ér, ha próbálunk más fejével gondolkozni. A San Marcoval ellentétben itt nincs mód arra, hogy közvetlenül ártsunk játékostársainknak, ilyen módon „békésebb” versengésre nyílik mód. Kezdőknek és tapasztalt játékosoknak egyaránt ajánlható a Capitol, ugyanis izgalmas, érdekes szórakozást nyújt. Talán csak a téma és játékrendszer laza kapcsolatát lehet kritikaként felhozni, ugyanis hasonló szabályokkal a Capitol absztrakt játékként is megállná a helyét. A történelmi aláfestés azonban biztos, hogy könnyebben befogadhatóvá teszi a játékot, így helyénvaló.
Adhemar
|
|
