Leírás
A Liberté (2001) a francia forradalom témáját feldolgozó játék, mely a hosszabb játékidőt és intenzív agytornát kedvelő játékosoknak ajánlható.Körülbelül kétórás szórakozást nyújt 3-6 játékos részére. Tervezője a Princes of the Renessaince-t is jegyző Martin Wallace, mégis inkább a San Marcoval és más, kártyákat használó, befolyásszerző játékokkal mutat rokonságot. A játék célja, hogy a játékosok ügyesen alakítsák a három nagy párt (jakobinusok, gironde-iak és royalisták) erőviszonyait, lehetőleg úgy, hogy az a párt nyerje a választásokat, amelyben a játékos a legnagyobb befolyással bír. A játék négy nagy fordulóra tagolódik, mindegyik egy-egy nemzetgyűlési választással végződik. A választást nyerő párt alakít kormányt, győzelmi pontokhoz juttatva azt a játékost, aki a legnagyobb befolyással bírt benne. Kap pontokat az is, aki a második legerősebb volt a kormánypártban és az erősebb ellenzéki pártot uraló játékos is. Kártyák kijátszásával lehet befolyást szerezni egy-egy pártban. A játék vonzerejét növeli, hogy mindegyik kártyán egy valós történelmi személy neve olvasható. A kártya meghatározza, hogy a három közül melyik párt színéből tehető le 1-3 jelölőkocka a kártya háttérszínének megfelelő régió tetszőleges megyéjére (akár többre, elosztva). A gyönyörű táblán Franciaország 6 régióra, azokon belül pedig megyékre van osztva. Ezekre a kockákra a játékos a saját színének megfelelő zsetont helyez. A forduló végén meg kell nézni, hogy mely megyében, mely párt nyert. A legtöbb megyét elnyerő párt alakít kormányt. A kiértékelésnél egyúttal azt is figyelni kell, hogy melyik játékos zsetonja volt a megyékben a győztes párt kockáin. Ha valaki pl. négy megyében nyert a jakobinusokkal, akkor neki négy befolyása van ebben a pártban. Ezek alapján eldönthető, hogy a kormánypártban és az erősebb ellenzéki pártban ki, mekkora befolyással bír és ezek alapján hány győzelmi pontot kap. Néhány megye önmagában is pontot ér, Párizs pedig más szempontból különleges. Győzelmi pontokat más módon, a fordulónkénti egy csata megnyerésével is lehet szerezni. Ehhez szükséges, hogy a játékos kijátsszon legalább egy tábornokot a kártyái közül a fordulóban, és a seregét kellően megerősítse azzal, hogy nem a pártokban növeli a befolyását, hanem az úgynevezett „Battle Box”-ba helyezi a zsetonjainak egy részét. A kijátszott kártyákat nem muszáj eldobni, meg is lehet tartani és a fordulók végén a – gyakori - döntetlenek feloldásához felhasználni. Léteznek más típusú, nem személyek nevét viselő kártyák, például Terror, Guillotine, Éhínség stb. Ezekkel más játékosok befolyását lehet csökkenteni a pártokban és a pártok erejét a megyékben. A játékot az nyeri, akinek a negyedik forduló végén a legtöbb győzelmi pontja van. Korábban is véget érhet a küzdelem, ha a két különleges győzelmi feltétel valamelyike teljesül és royalista ellenforradalom vagy jakobinus terror következik be.A játék nagyon igényes kivitelezésű: a tábla gyönyörű, minden jelölő fából készült és mindig öröm, ha egy-egy ismert személy nevét mutató kártya kerül a kezünkbe. Bosszantó hiba, hogy a kártyák háttérszíne és a régiók színezése nem tökéletesen egyezik, eleinte jóformán kizárásos alapon kellett megkeresni, hogy mely kártya, mely régióhoz tartozik.A szabálykönyv szerencsére többnyelvű, ámde fekete-fehér, nem tartalmaz képet és nem éppen letisztultan fogalmaz.A szabályok megértése csak az első nehéz feladat, ha jól akarunk játszani a játékkal. A második az, hogy lássuk az erőviszonyokat egy-egy körben, a harmadik pedig, hogy a látszólagos káoszban valamilyen stratégiát alkossunk. Nos, az utolsó fázisig még nem jutottam el – igaz, csak kétszer volt alkalmam játszani. Az én szememben hátrány, hogy 5-6 játékos esetén rengeteg múlik a többiek lépésein. Nem elég pusztán jól játszani, némi szerencse is kell a győzelemhez. Rosszpont jár azért is, mert a játék szabályai nem előzik meg azt, hogy a játék vége felé a legjobban álló játékost a többiek együttműködve ellehetetlenítsék – ez persze sok más játékra is igaz.Nem hibátlan tehát a játék, de kellemes szórakozást nyújt, 7,5/10 pontra értékelem.
Adhemar
|
|