|
Leírás
Az Úr kezében a végzet, de a sorsomat én irányítom
Mitől figyelünk fel manapság egy játékra? Elképesztő az új játékok özöne, erre itt ez a különleges doboz – vagy antik könyv? –, amely a különcségével rögtön megfogja az embert. A játék címe fölöttébb szokatlan: SATOR AREPO TENET OPERA ROTAS – a legősibb, mindezidáig megoldatlan latin palindrom, amelyet négyzet alakban írnak le, és olvashatod előről hátra, hátulról előre, felről le és le’ről fe’, bármilyen irányból ugyanazt a szöveget kapod. Régen titkos varázserőt tulajdonítottak a visszafelé is értelmes mondatoknak, ráadásul ennek még számmisztikailag is a különleges erejű egyesre jön ki minden sora.
A játék szerzője egy huszonéves olasz párocska, Enrico Pesce és Federica Rinaldi, lelkes eurogame-rajongók. Sikeresen teljesítették azt is, amit sok, ebben a kategóriában úszó társ nem tud: a téma és a hangulat tökéletesen passzol a játék mechanikájához. A SATOR prototípusa, a Muddle Maze (Kusza labirintus) 2006-ban 13. helyen szerepelt az olasz Premio Archimede versenyen, ennek a végkifejletét élvezhetjük mi 2008 októberétől.
Az ígéretes kezdet után lássuk a játékot! Előre szólok, hogy egy kicsit elfogult leszek, ez már visszafordíthatatlan…
A doboz tartalma
A doboz csodaszép, régi kapcsoskönyvet idéz: nagyon eredeti, bárkit megtéveszthet elsőre, köze sincs a ma megszokott, vibráló színű társaihoz.
Kinyitva – vagyis inkább benyitva… – a bűnösök vermének elrejtett könyvtárában járunk, és az átkozott lelkek kiszabadulását kell megakadályoznunk. Úgy lehet visszavenni a bűnösök kezéből az irányítást, ha megtaláljuk a köteteket, és kiolvassuk belőlük a titkos kódot.
Misztikusan hangzik, igaz? A játéknak azért nincs túl sok köze a sok humbuggal teli bevezetéshez: igaz, hogy egy verem fölött fogunk egyensúlyozni a pallókon, de az győz, aki először megszerzi mind a négy könyvet, és kész, akkor már senki nem foglalkozik az olvasással.
A játéktábla roppant hatásos grafikájú, hangulatalapozásnak kiváló, és ha a verem meglehetősen komornak tűnik is, hamar feldobjuk majd a sok-sok különböző, témához illő mintázatú, formájuk alapján viszont tetrisre emlékeztető pallók felrakásával.
Apró kis műanyag könyvek (ezeket kell majd megkeresni), egy akolita (köpönyeges fantasy-lény) és egy csúnya vízköpő várja, hogy az ő színét válaszd (én gyorsan be is festettem őket.)
Minden játékosnak jár egy kis négyzet alakú pakli. Ebből csak egy lapocskát kell húzni, amely a könyvek véletlenszerű, viszonylag igazságos szétszórását szolgálja, és általában megdöbbenve veszik tudomásul az újdonsült játékosok, hogy a lapok már a játék elején visszakerülnek a dobozba, mert nincs rájuk többé szükség.
Találunk még igazi kártyaméretű paklikat is, a többségben lévő, egységesen barnás Incertus Movet in Aere Sospeso (pfüü), egyszerűbben MOVES kártyák a közös húzópakli, a színes LIBER FIDEI kártyákból pedig mindenki megkapja a saját hátlapú nyolc lapját. A kártyák talán egy kicsit vékonyak ahhoz képest, hogy intenzíven fogjuk használni őket (ezek a leggyengébb alkatrészek), cserébe a pallók megfelelően vastagok, bírják a tologatást, forgatást.
A játékmenet
A játék során hat akciópontból gazdálkodhatsz minden körödben, ezeket kis fogaskerekek jelzik a kártyákon feltüntetve. Velük fizetsz a pallótologatásért, a forgatásért, a spéci kártyák tulajdonságainak végrehajtásáért. Ezen felül minden körödben van egy teljesen ingyenes pallómozgatás akciód is, amely bármikor bevethető, és arra is jó, hogy abszolút kilőjük a játékból a kártyahúzásból származó szerencsére, balszerencsére hivatkozást. Ezt fejeli meg az is, hogy a köröd elején némi kártyáért és akciópontért cserébe bármelyik paklit áttúrhatod a kívánt kártya után.
A MOVES kártyák révén tudunk állandó felfordulást okozni a játéktáblán: a tologatós lapokkal meghatározott mintájú pallókat tolhatunk el 1-2-3 mezővel, a forgatós lapokkal megfelelő formájú pallókat forgathatunk akar többször is, még új forgástengellyel is, és van néhány joker, amellyel választhatunk mozgástípust, cserébe nagyobb árat fizetünk. A kártyák illusztrációja tökéletes: az látható rajta, hogy melyik mit tud és mennyiért, semmi fölösleges sallang.
A spéci LIBER FIDEI kártyák számos lehetőséget adnak arra, hogy még többet variálj a pallókkal, esetleg megsemmisíts párat. Egyszer még ugrálhatsz is közöttük bizonyos feltételek mellett, esetleg lerakhatsz vízköpőt a többiek akadályozására, sőt még léphetsz is az ellenfél akolitáival, csupa érdekes ördöngösség. Ezeket a kártyákat tekinthetjük nyelvfüggőnek, sajátos latin feliratuk (például: MIHI IN DIES MAGIS ANIMUS ACCENDITUR – Lelkem napról napra tűzben ég) tájékoztat arról, hogy mire képesek. Szerencsére gondoltak a vizuálisabb típusúakra is, a szöveg alatt egy ábra is segít az emlékezésben, ha már átfutottad a szabály végén az egyes erőket. Mivel csak nyolc kártyáról van szó, nem kell hozzá túl sok erőfeszítés.
Egyszer használatosak, már ami egy játszmát illet, éppen ezért hajlamosak vagyunk tartalékolni őket, de ne tegyük, mert ők nyújtják az igazi izgalmakat a játékban!
További csavarintás az, hogy limitált a kezünkben lévő lapok száma: összesen maximálisan hat lehet, ezen belül LIBER FIDEI kártyákból pedig csak három. Vagyis nem túl sok. Ráadásul a kijátszott MOVES kártyák számát kapjuk meg lépésben! Tehát tologatsz, forgatsz saját kedvedre, majd összekuszálod ellenfeleid minden tervét, csak azért, hogy kártyát rakhass le, hiszen a körönkénti 3-4 kártya nem nevezhető túl sok lépésnek! Hiába, az akoliták nem a futkározásról híresek… A játék során lassan ráébredsz majd, hogy egyszerűbb a könyveket hozni közelebb az emberedhez, mintsem arra várni, hogy az megtáltosodjon.
Értékelés
A játék lehet nagyon gyors – túl gyors is, ha későn kapsz észbe –, az első két-három könyv könnyen megszerezhető, de be is lassulhat, ha nagy gondolkodókkal ülsz le játszani… Ebben az esetben fontos, hogy élvezd ellenfele(i)d körét is, amíg újra sorra kerülsz. Általánosságban elmondható, hogy teljesen fölösleges a következő körre, körökre bármiféle tervet szőni, hiszen mire újból te jössz, már biztosan teljesen más helyzet fog fogadni. Ezt a sajátságot sokan hibának róják fel, számomra viszont kifejezetten pozitív és igazi kihívás mindig lehetőséget találni az új felállásban, rugalmasan újratervezni a stratégiát. Természetesen nem arról az esetről beszélek, amikor többen összefognak egy ellen, de az úgysem ér…
További hatalmas piros pont jár azért, mert ebben az esetben nem ok nélkül került a dobozra, hogy 2–4 játékos játszhatja. Szerencsére mindhárom felállásban sikerült többször is kipróbálnom, és azt mondhatom, hogy egyik jobb, mint a másik. Kitűnő taktikázós kétszemélyes, ráadásul ilyenkor nem kell sokat várni a körödre, hárman már törtetősebb és szinte kiszámíthatatlan, hogy mennyire babrálnak ki veled a többiek… akarva-akaratlanul, négyen pedig igazi őrület, tépheted a hajad, látva, amint széttiporják jól kieszelt terveidet!
Fontos még a játék során, hogy igazán szőrösszívűek legyünk a visszavonást illetően. Sokan csak akkor eszmélnek, hogy hú, nem is ezt akarták volna lépni, amikor már annyira elforgatták a pallókat, hogy senki nem mondja meg, mi volt a kiindulási állapot. A legjobb a játék elején megállapodni abban, hogy nincs lehetőség visszavonni egy elkezdett akciót. Ha egy kicsit hátradőlsz, látni fogod, ahogy csattognak a kerekek, cikáznak a szemek, mindenki a játéktáblára guvadva próbálja a fejében összerakni a majdnem lehetetlent…
Az ingyenes akciólehetőség elmulasztására is előszeretettel és együttérző pillantások kíséretében figyelmezteted majd ellenfeleidet, meglátod… Természetesen csak akkor, amikor már hiába minden.
Legvégül pedig a kedvencem: az kezdi a játékot, aki legutóbb énekelt zsoltárt! Lássam a jelentkezőket!
A cikk a Tabula Magazin 5. számából származik.
szoffi
|
|
