|
|
|
Információk
|
Képek
|
|
Játékszabályok
|
|
Leírás
Az Adel Verpflichtet-ben egy angol - következésképpen rafinált műgyűjtő szerepét alakítod, aki megpróbál begyűjteni minél több értékes műkincset ódon kastélyának gazdagon díszített szobáiba. Ezért árveréseket látogatsz, ahol japán maszkokat, reneszánsz bútorokat, tradicionális bajor éjjeliedényeket vagy értékesnek tartott ereklyéket vásárolhatsz, mint amilyen Marylin Moonroe ajakrúzsa, netán Jonny Weissmüller ágyékkötője. Mindenki találhat valamit, ami megfelel az ízlésének.
A játék először még a '80-as évek végén jelent meg, de még ma is újszerű és modern, rendszeresen újra kiadják. 1990-ben megkapta az Év Játéka díjat.
A játékrendszer szellemes változata a jó öreg kő-papír-olló szisztémának. A játékosok minden körben döntenek arról, hogy árverésre mennek, vagy inkább kiállítást szerveznek kastélyukban. A döntés titokban történik, és mindig egyszerre derül ki, hogy ki, mit választott. Ehhez minden játékos rendelkezik az 1-es jelű árverés- és az 1-es jelű kiállításkártyával. Ezekből rak maga elé egyet, amit azután egyszerre fed fel mindenki.
Ezzel az utak ketté válnak. Természetesen minél többen mennek árverésre, annál drágább lesz minden tárgy. A fizetéshez csekkeket használhatunk, ami eléggé korlátozott mennyiségben áll rendelkezésünkre. Mindenkinek 4 darab van belőlük és az összegük megegyező, ám csekkenként eltérő értékűek. Az árverésen résztvevő játékosok között nem mindenki kíván vásárolni. Van, aki inkább egy kis plusz jövedelemre kíván szert tenni és megfúrja a széfet.
Itt jön a második nagy húzása azoknak, akik az aukciós házban vannak. Az előzőhöz hasonló módszerrel választhatnak két lehetőség közül: vásárolnak, vagy inkább a befizetett csekket próbálják eltulajdonítani. Ugyanis csak az tud vásárolni, aki megnyeri a licitet a nagyobb értékű csekkével. Ám ha már ketten próbálnak lopni egyszerre, úgy egyik tolvaj sem kap semmit. (A játék során mindenkinek három tolvajkártyája van, amit fel tud használni.)
A másik út, ha valaki aukció helyett inkább kiállítást szervez. Tegyük hozzá, hogy műtárgyak nélkül ez persze elég nehéz lesz. Hiszen három egyforma betűjelű tárgyat (pl. A-A-A), vagy egy sorozatot (pl. A-B-C) kell tudni kiállítani egyszerre. Viszont minél többen rendeznek kiállításokat, annál nehezebb ponthoz jutni, hiszen azt csak a két legerősebb kiállítás kap. A győzelemhez meg hát elengedhetetlen, hogy elérjünk az ebédlőig, ami a játék célállomása.
Ám ahogyan az aukciós házakban, itt is megjelennek a tolvajok, akik megpróbálják ellopni a legértékesebb kiállítási darabokat. Ha többen vannak, akkor - az árverésen lévőktől eltérően - nagyobb a veszteség is. Ugyanis választhatnak a kiállítási darabok közül egyet-egyet. Ez akkor nagyon kellemetlen, ha mondjuk három tolvaj jut egy kiállításra, mert akkor mindent ellopnak.
A tolvajok között is van rangsor. Mindig a legtapasztaltabb (nagyobb értékű) tolvaj választ először műkincset magának. Mindez persze csak akkor történhet meg, ha nem lépnek közbe a detektívek! A detektív kártya kijátszása jelenti a kiállításon résztvevő játékosok 3. lehetséges cselekvését. (Kiállítanak, lopni próbálnak vagy inkább tolvajokra vadásznak.) Ha megjelenik egy detektív a kiállításon, akkor a tolvajok bajban vannak. Mindegyik szépen sorban bevonul a börtönbe, szintén rangsorolva. Ennek csak annyi a szerepe, hogy mivel véges a dutyi férőhelye, mindig egyel közelebb kerülnek a bent csücsülők a szabaduláshoz, ha újabb jómadarak kerülnek rács mögé. A sikeres nyomozó pedig annyit haladhat előre a táblán az ebédlő felé, ahányadik volt éppen.
A játék tényleg nem egy bonyolult rendszerre épül, viszont meglepően körmönfont, amelyben a győzelemhez szükség van, mind a jó taktikára, mind pedig a tehetséges lélekismeretre.
Bidu
|
|
| |
|
Vélemények a játékról
|
