|
Leírás
A Barbarossa és a rejtvénymester, röviden Barbarossa című játék 1988-ban jelent meg, s ez volt a nagysikerű Catan-mester, Klaus Teuber első játéka. Szerintem a maga nemében egy kis remekmű, mert minden megtalálható benne, ami a jó szórakozáshoz kell, ugyanakkor egy kis taktika is elkél a győzelemhez. Talán ezért nem véletlen, hogy a játékot Az év játékává is megválasztották. Kezdjük ott, hogy ez nem hagyományos játék a szó mai értelmében. Már csak azért sem, mert itt a beszélgetésen van a hangsúly. A játék ebből a szempontból minden ismertebb kommunikációs játék őse, kiadásának időpontja ugyanis megelőzte a Tabut vagy a nagysikerű Activity-t is.
A játékot eredetileg 3-4 fő játszhatta, azonban a Kosmos 1997-ben átdolgozta és így már akár hatan is versenghetnek a győzelemért. Az átdolgozás nagyszerűen sikerült, a kör alakú játéktábla szerintem rendkívül aranyos, színes és megragadó, ezzel is megteremtve a játék hangulatát. A kerettörténet szerint I. Rőtszakállú Frigyes vadászata közben eltévedt valamelyik nagy német hegységben, ahol egy varázsló barlangjába keveredett. A varázsló addig nem engedte kijutni onnan, amíg a rejtvényeit a császár meg nem fejtette. A játékban minden résztvevő rejtvényeket formáz meg gyurmából, s megpróbálja a többiek feladványait a már jól ismert barkochba-módszerrel kitalálni. A megfejtésért pontok járnak, s aki a játék végén ebből a legtöbbet gyűjti, az lesz a győztes.
A játék nagy dobása szerintem igazán abban van, ahogyan megszületnek a rejtvények. Felnőttként visszatérhetünk gyermekkorunk egyik kedvenc barkács-elfoglaltságához, a gyurmázáshoz. A játék elején minden játékos két (bizonyos esetben három) fogalmat választ a mellékelt listából, s azokat a neki jutó gyurmamennyiségből megformázza. Az egyetlen feltététel, hogy az elkészült rejtvénynek, amely sok esetben valódi szobrászati mestermű lesz, nem szabad sem túl könnyen, sem túl nehezen kitalálhatónak lennie. Ha ugyanis könnyen megfejtik, akkor a játék elején az alkotó súlyos mínusz pontokat kap, ha viszont csak a játék végén akadnak rá a többiek a megoldásra, akkor is hátra kell lépnie a megformázónak.
A játék menete röviden annyi, hogy a játékosok a kör alakú tábla közepén lévő rejtvénykő (ide tesszük a remekműveket) körüli barlangokban mozgatják bábuikat, a varázslókat. Összesen ötféle barlang (sárkány-, szellem-, tündérkő-, törpe- és rejtvénybarlang) van, mindegyikben más-más esemény vár a varázslókra. A két legfontosabb a törpék barlangja, illetve a rejtvények barlangja. Az előbbiben a játékos bármelyik játékostársa egy rejtvényének tetszőleges betűjét megkérdezheti, s mivel a válasz írásban születik, így a többiekhez képest több információhoz jut. Igazán azonban a rejtvények barlangjába érdemes betérni, ugyanis csak itt van lehetőségünk arra, hogy társainkat a rejtvényeikről faggassuk. A kérdezés során csak általános kérdések tehetők fel, úgy mint a barkochbában, rákérdezni akkor lehet, ha nemleges választ kaptunk. A megkérdezett játékos szigorúan csakis az igazat "vallva" a kérdésekre a következő négy kijelentés egyikével válaszolhat: igen, nem, talán, nem egyértelműen megválaszolható.
Ha megfejtettünk egy rejtvényt, pontokat kapunk, s ennek megfelelően lépünk varázslókalapunkkal a lépcsőn felfelé. (A lépcsőn összesítjük tehát a pontok, itt ez olyan, mint sok más játékban a tábla peremén körülfutó számozott lista.) Akinek a rejtvényét megfejtették, az is lép, de vagy előre vagy hátra, attól függően, mikor került sor a megoldásra. A játékosok a varázslóikat a barlangokban vagy a szerencse vagy a taktika segítségével mozgathatják: az előbbi esetben dobókockával dobnak, az utóbbinál pedig a saját készletükből ún. tündérköveket használnak fel arra, hogy a dobást helyettesítve biztosan az általuk kívánt mezőre, azaz barlangba jussanak.
A játéknak akkor van vége, ha valaki a lépcsőn legtetején lévő a kulcshoz elér vagy ha meghatározott számú rejtvényt fejtettek meg. (Minden rejtvény legfeljebb kétszer fejthető meg, a megfejtést azzal jelöljük, hogy egy kis nyílvesszőt szúrunk a gyurmázott feladványba.) A győztes az lesz, akinek a varázslósapkája a játék befejezéskor a lépcsőn legelöl áll.
A játék egy részről családi játék, kis és nagy gyerekek élvezettel gyurmázhatnak benne és találgathatják a rejtvényeket. Én eddig a baráti társaságommal játszottam, akik borzasztóan élvezték, s egy játék (kör) sosem volt elég belőle, mindig követeltek visszavágót.
A Barbarossa szerintem nemcsak családi, hanem igazi party játék is, amit tulajdonképp magáért a játékért, a szórakozásért, s nem pedig a győzelemért játszunk, vagy játszom. A játék elemei nagyszerűek, hozzák a megszokott Kosmos-minőséget. Kitűnő a kikapcsolódás, a Barbarossa minden játékoslétszámnál jól működik, bárkinek jó szívvel ajánlom egy megjegyzéssel: a játék igazán akkor él, ha a kiválasztott gyurmarejtvények nem sikerülnek túl egyszerűre, tehát absztraktabbak, s ezért van min gondolkodni. Ha mindez nem valósul meg, akkor a fent leírt kellemes játékélmény elmarad. Ezért a játék kezdetén szerintem erre fel kell hívni a játékostársak figyelmét.
Balange
|
|
