|
Leírás
Ebben a játékban mindenki vezetőként próbálja a legtöbb pénzt szerezni úgy, hogy olajat talál, termel ki és ad el a legjobb áron, befolyásolja az árakat és párbeszédet folytat a többi játékossal. Végül az nyer, akinek a legtöbb pénze van (figyelembe véve a csekkeket, a fúrótornyok értékét és a nyersolaj zsetonokat is).
A játéktábla három részre van osztva: az egyik az a terület, ahol teherautókat lehet mozgatni az olaj felkutatása és kitermelése céljából; a másik a vasút, ahol vonatokon a kitermelt olaj zsetonjait szállítják a játékosok; valamint 3 olajtársaság raktárakkal, ahol az olajzsetonokat lehet árulni (az eladási ár minden körben változik). A játék elején a fúrók helyét jelző lapocskákat véletlenszerűen, arccal lefelé a jelzésnek megfelelően elhelyezzük a táblán, hogy a játékosok ne tudják pontosan mennyire jó egy hely (csak annyit tudnak, hogy gyenge, jó vagy ismeretlen-meglepetés).
Minden körben minden játékos felfordít egy piros és egy bézs akciókártyát, majd mindegyikük választ egy olyan kártyát, amivel játszani fog (mindig eggyel több kártya van, mint ahány játékos). A piros akciókártya mindig a fekete vonatot mozgatja, vagy az is lehet, hogy a többiekét visszafelé. A többi hatása megegyezik a bézs akciókártyákéval. Mindegyik meghatározott számú engedélykártyát ad a játékosnak, (értékük 1 v. 2) amit később az olaj eladásakor licitálásra használhatnak. Az engedélykártyán kívül az akciókártya bizonyos mennyiségű mozgáspontot is ad, amivel a játékos teherautóit vagy vonatait mozgathatja.
A teherautók mozgása a táblán azért fontos, hogy felfedezhessék a fúróhelyeket. Igazából egy játékos képes titokban megvizsgálni egy fúrásra alkalmas területet, ha a szomszédos mezők valamelyikére lép, elhatározza, hogy befejezi a mozgást egy megfelelő helyen azért, hogy egy új fúrótornyot építsen. A vonatok mozgása is nagyon fontos, mivel ezek vasúton való elhelyezkedése határozza meg, van-e a játékosnak elérhető szállítója, hogy raktározza a kitermelt olajzsetonokat, vagy arra kényszerül, hogy fizessen valamelyik játékos vonatáért vagy a feketéért, vagy elveszíti a nem szállítható olajzsetonjait.
Az akciókártyák egyéb lehetőségeket is adnak a játékosoknak, mint például az eladási ár megváltoztatása egy társaság részére; visszafelé mozgatni az ellenfelek vonatait; esetleg extra olajzsetonra is szert tehet. Ha egy speciális akció megoldódik, a játékosok építhetnek új fúrótornyokat, ki kell bányásznia az olajzsetonokat és raktározhatják tetszésük szerint elosztva a három olajtársaság raktáraiban. Fontos, hogy a játékosok kénytelenek olajat termelni az aktív kútjaikból, nem állíthatják le őket, kockáztatva, hogy értékes olajzsetonokat pazaroljon el (ha esetleg nincs elérhető szállító).
Minden kör végén a játékosok külön-külön árvereznek mind a három olajtársasággal az engedélykártyákkal licitálva azért, hogy megszerezzék a jogot a raktáron lévő olajzsetonjaik eladására. Minden cégnek egyetlen játékos adhat el, mivel a raktárak csak korlátozott számú zsetont tudnak tárolni, néhány játékos rá fog kényszerülni, hogy a fölösleget nagyon alacsony áron adja el.
Amint a fekete vonat eléri a sín végét, a játéknak vége és a játékosok összeadják a pénzüket és egyéb értékeiket, hogy eldöntsék, ki a győztes.
A Giganten bizonyosan eredeti és élvezetes játék rengeteg interakcióval, és minden tekintetben kitűnő minőségű összetevőket tartalmaz. Egy egyszerű játék, nem túl hosszú és a fúrótornyok véletlenszerű elhelyezése garantálja, hogy minden játék különböző. Nagyon egyszerű megtanulni, annak ellenére, hogy valószínűleg szükség van egy tesztjátékra, hogy gyakoroljuk a játék mechanizmusát és a rendelkezésre álló összes lehetőséget.
Amellett, hogy csak német nyelven létezik, az egyetlen igazi hátránya a korlátozott számú játékos, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a négyjátékos játékok jobbak, mint a 3 játékososok.
Sir Muki
|
|
