|
Leírás
A világ hat nagyvárosában, köztük Manhattanben kell minél több és minél magasabb felhőkarcolót építenünk. A játék kis hazánkban is kapható, egyszerű, gyorsan tanulható, azonban nagyon változatos, és ha jók az ellenfeleid, a fordulatok sem maradnak el. Az Interspar áruházban akadtam rá nemrégen erre a játékra, akciósan ötezer forintért árulták. Ha valakinek netalán megtetszene, nézze meg az Europarkban, hátha van még belőle.
Egyébként a Manhattan egyike azoknak a Hans im Glück által kiadott játékoknak, amelyek magyarországi forgalmazásával a Kék Kobra Kft. ez idáig kísérletezett, mondanom sem kell, nem túl sok sikerrel. A játék szerzőjét, azt hiszem, nem kell bemutatni. A Manhattan szülőatyja ugyanaz az Andreas Seyfahrt, aki a társasjátékot kedvelők által a világ legjobb játékának tartott Puerto Rico-t is készítette. Érdekes, hogy ennek ellenére két ismert játéka közül a Manhattan kapta meg az Év játéka kitüntetést, az utóbbi viszont nem. Szerintem a díjon azért nincs mit csodálkozni: a Puerto Rico természetesen jobb játék, viszont a Manhattan kitűnő családi szórakozás.
Talán épp azért, mert a játék szabályai pofonegyszerűek, úgy öt percben össze lehet foglalni őket. Tényleg minden kézenfekvő, s pont egy ilyen rendszert kitalálni nehéz. Egy kezdő játékos az ismertetés után ugyanakkora esélyekkel vághat neki a játéknak, mint egy dörzsöltebb társa, mert a taktika lényege is már a játék elején belátható. Ez mindenképpen nagy fegyvertény, könnyebb a társast népszerűsíteni.A játék célja, hogy a világ hat nagyvárosában (Manhattan-New York, Frankfurt, Kairó, Sydney, Hongkong és Sao Paolo) minél magasabb és lehetőleg minél több felhőkarcolót építsünk fel.
Minden városban kilenc négyzet alakú hely áll rendelkezésünkre az építkezésre, ezek 3X3-as alakban helyezkednek el (Kb. úgy kell elképzelni, mint a kicsi ötödölő/amőba táblát.)
Minden játékos 24 építőelemmel rendelkezik, ezekből kell a felhőharcolókat felhúzni. Az elemek különböző nagyságúak, egy emeletestől a négy emeletesig, természetesen ez utóbbiból van a legkevesebb.A négy játékos verzióban a játék elején minden játékos kap négy építőkártyát és saját elemeiből tetszés szerint kitesz maga elé hatot.
Minden kör addig tart, ameddig mindenki be-, illetve le nem építette kirakott hat építőelemét. A kezdő játékos kiválaszt egy kártyát, maga elé helyezi és a lapnak megfelelően épít. A lap egy 3X3-as négyzetet ábrázol (egy kicsi ötödölő táblát), amelynek egyik négyzete pirossal festett. A játékos e szerint a hat közül bármelyik városba tehet le egy tetszőleges építőelemet, de a kiválasztott városban a kilenc hely közül csak arra a helyre, amelyik a kártyán pirossal festett. (Tehát pl. a város valamelyik sarkába, közepére, illetve azokra a felső, alsó, jobb és bal oldali négyzetekre, amelyek a sarkok közt vannak.) A játékosok a játéktábla négy oldalán ülnek, ezért a letett kártyával azonos kártya számukra a hat város más négyzetét jelenti a kilenc közül, hiszen ők más szemszögből látják a táblát.
Épp ezért sok a variációs lehetőség a játékban.A játékosok ezután sorra tesznek építőelemet, majd lerakás után kártyáikat négyre egészítik ki. És itt kezdődik igazán a játék, ugyanis mindenkinek el kell döntenie, hogy hová is teszi az elemet: egy még üres helyre vagy egy már épülő felhőkarcoló tetejére.(Ennek feltétele, hogy az addigi tulajdonos emeleteinek számával legalább azonos számú emelettel bírjon az épületet megszerző játékos.) A küzdelem így egyre erősebb lesz, hiszen azé a felhőkarcoló, akinek az építőeleme az épület tetején van. A cél tehát a másik felhőkarcolójának elhódítása lehetőleg úgy, hogy az értékelésnél jó helyzetbe kerülj.Ha mindenki letette az első hat építőelemét, értékelés következik. Az összes tornyok legmagasabbikát birtokló három ponttal lesz gazdagabb; akinek egy-egy városban a legtöbb tornya van, az két pontot kap, és minden egyes saját torony még egy pontot ér. A három és két pontot egyenlőség esetén nem osztjuk ki.
Épp ez az a szabály, amivel gyakorta betehetsz ellenfelednek, mert ha már nem lehet tied egy városban pl. a többség, egy (két) épületet teszel oda, s végül a két pont az egyenlőség miatt senkié sem lesz. A játékosok az értékelés végeztével újabb hat elemet raknak maguk elé, s jön a következő kör. Az nyer, akinek végül a négy kör alatt, a négy értékelés után több pontja gyűlik össze.A játék, bár nem bonyolult, de azért némi taktikát kíván.
Minden kört más-más játékos kezd meg, s így más-más is fejez be. A befejező játékos előnyben van, mert utolsó lépésével az addigi helyzetet felboríthatja. Utolsó lerakóként érdemes ezért pl. egy négyemeletes elemet a végére tartogatni, mert az szinte bárhol elhelyezhető.
Mivel természetesen a négyemeletes elemekből van a legkevesebb, taktikusan kell beosztani őket a négy körre. Érdemes előbb a kisebb elemeket ellőni, s a játék végére kuporgatni a sorsfordító nagyokat. Ennek ellenére a legtaktikusabb tervezés sem ér sokat, ha nem pártolja egy kis szerencse, tehát hogy milyen lapokat húzunk. A játék viszonylag gyorsan pörög, egy óránál sosem tart tovább, ezért nem unod el magad alatta, és a végén akár lehetőséged van még egy revansra is. Az ellenfelek váratlan lépéseire gyorsan tudsz reagálni, így a játék hangulata folyton változik, állandóan figyelni kell.
Mivel a szabályrendszer nem túl összetett, ezért gyorsan tanulható. A kártyák miatt egyedül a szerencse szerepe nagyobb, mint általában, de nálam ez nem jelent problémát, mert szerintem ez egy játék természetes része. A játék három játékossal ugyanolyan élvezetes, mint néggyel, ami nem hátrány. A két játékos verziót még nem próbáltam. Egy utolsó szó még a kivitelezésről: a játéktábla érdekes módon a kilencvenes évek nagy grafikai fejlődése ellenére is kissé retrósra sikeredett, de ez nem baj, mert így külön bájt kölcsönöz a játéknak. Annak, aki egy könnyedebb családi vagy baráti társasozásra vágyik, és kicsit meg akarja mozgatni az agytekervényeit, de nem egy vérre menő harcban, ez a játék biztosan kellemes kikapcsolódást nyújt majd. Én bátran ajánlom.
Balange
|
|
