JÁTÉKLAP - BÉTA verzió

Online társasjáték

Üzenő / Chat



Az üzenő használatához regisztrálnod kell magad!
Regisztrálj most!

Santiago


(A játéklaposok szavazatai alapján)
6.0
(2)

Információk

Szerzô Hely, Claudia
Játékidô 75 perc
Játékosok száma 3-5 fô
Alsó korhatár 10
Mechanika területvédős, bekerítős (kerítés nélkül)
aukció, licitálás (senki többet? harmadszor!)
lapkalerakós (ha már van nálam…)
Kategória tenyésztős/termesztős (áss, ültess, öntözz, kaszálj, etess)
tárgyalásos (szemtől szemben vagy egymás háta mögött?)
Kiadó Amigo,Z-Man Games
Egyéb nevek

Képek

Játékszabályok

Játékszabály neve Feltöltés dátuma Feltöltötte Link
Santiago játékszabály 2007-07-05 BiduLetöltés

Leírás

A Santiago Claudia Hely és Roman Pelek első játéka, az utóbbi évek egyik legjobban sikerült debütálása. A címben szereplő Santiago nem Chile fővárosa, ahogy elsőre talán sokan gondolják, hanem a Zöld-foki szigetek egyike. A játékosoknak itt kell a forró éghajlattal dacolva a lehető leggyümölcsözőbbé tenni az ültetvényeiket. Ehhez nem elég, ha az árveréseken a számukra legjobb ültetvényeket veszik meg, az is fontos hogy azokat hol helyezik le, és mindenekelőtt hogy a csatornaásó segítségével az öntözőrendszert elvezessék a saját földjeikhez. Azok a területek, amelyek nem kapnak vizet, elkezdenek kiszáradni, és hamarosan teljesen elsivatagosodnak.

Szabályok: A tábla egy 6*8 négyzetre osztott téglalap, amelyen minden második osztásvonal valamint a szélső vonalak vastagabbak a többinél (árkok). A 6*8 négyzet ilyen módon 3*4 nagyobb négyzetre van osztva az árkok által. Az ültetvények a kis négyzetekre kerülnek majd, a csatornák az árkokba.

Az előkészületek során minden játékos kap valamennyi kezdőtőkét (a játék pénzneme az escudo, a papírpénzek bennem a Gazdálkodj okosan emlékét idézték fel), a színének megfelelő terményjelzőket (a német játékokból elmaradhatatlan kicsi fakockákat), egy csatornát valamint egy csatornatervezetet. A játékban 5 ültetvénytípus van (banán, burgonya, cukornád, bab és paprika), mindegyikből 9 darab (ezek a Carcassonne-ban használatoshoz hasonló kartonlapkák). Ezek többségén két munkás képe van, a többin csak egy - ennyi terményjelzőt lehet rátenni a későbbiekben.

E 45 ültetvényt megkeverjük, majd lefelé fordítva őket annyi oszlopba rendezzük, ahány játékos van. A kutat a vastag árkok egy tetszőleges metszéspontjába kell tenni a táblán, az a játékos pedig, aki először fogja betölteni a csatornaásó szerepét, megkapja a csatornaásó-figurát.

Kezdődhet a játék.Minden forduló több fázisból áll. Először is fel kell fordítani a legfelső ültetvénylapkát mindegyik oszlopból. Ezután következik az árverés. A csatornaásótól balra ülő játékossal kezdve sorban mindenki egyszer tehet ajánlatot. Nem lehet ugyanakkora összeget mondani, mint ami más elhangzott, de lehet passzolni. A pénz a bankba kerül. Aki a legmagasabb ajánlatot tette, az választhat először a felfordított ültetvények közül. Az elvett ültetvényt a tábla egy tetszőleges üres mezejére helyezi, és annyi terményjelzőt tehet rá, ahány jel van a lapkán (1 vagy 2).

Természetesen érdemes olyan ültetvényt választani, amelyre két terményjelzőt lehet tenni. Az elhelyezésnél azt érdemes figyelembe venni, hogy lehetőleg csatorna mellé kerüljön az ültetvényt, vagy legalább olyan helyre, ahol a kör végén vélhetően lesz csatorna. Továbbá az is fontos, hogy az ültetvényt hasonló típusú ültetvények mellé tegyük, mert ez megnöveli az értékét a játék végén.

Miután mindenki a táblára tette a választott ültetvényét, a csatornaásó-figura átkerül a legalacsonyabb ajánlatot tevő játékoshoz. A passz számít a legalacsonyabb ajánlatnak, de ennek az a hátránya, hogy a játékos a jelzettnél eggyel kevesebb terményjelzőt tehet a választott ültetvényére.

A harmadik fázis a játék legérdekesebb és legeredetibb szakasza. Ekkor a játékosok arra törekszenek, hogy a csatornaásót meggyőzzék (megvesztegessék), hogy a számukra legkedvezőbb irányba (a saját ültetvényeik mellé) épüljön a csatorna. Csupán egy csatorna épülhet, és a csatornaásó mondja ki a végső szót, hogy hová épüljön. A csatornáknak a játék során a kúttól kiindulva összefüggően kell terjeszkedniük, mindig a vastag barna vonalakban (árkokban). A csatornaásótól balra ülő játékossal kezdve mindenki tehet egy javaslatot, hogy hol szeretné látni az új csatornát, valamint, hogy ezért hány escudót hajlandó fizetni a csatornaásónak. Lehet támogatni egy másik játékos javaslatát is. Az utolsóként sorra kerülő csatornaásó eldönti, hogy elfogadja-e valamelyik ajánlatot (nem muszáj a legmagasabbat), vagy egy senki által nem javasolt helyen épít csatornát. Előbbi esetben megkapja a pénzt az adott csatornát kérelmező játékos(ok)tól, utóbbi esetben viszont neki kell befizetni a bankba a legmagasabb ajánlatnál eggyel több escudót. Ha valamelyik játékos hoppon maradt, mert nem a számára kedvező helyen épült a csatorna, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy kapjon vizet az ültetvénye, az a negyedik fázisban a táblára teheti egyetlen "személyes" csatornáját. Ezt mindenki csak egyszer teheti meg a játék folyamán. Az ötödik fázisban megvizsgáljuk, melyik ültevény nem kap vizet (az, amelyik mellett nincs csatorna). Ezekről lekerül egy terményjelző, illetve ha már nem volt rajta, akkor meg kell fordítani az ültetvénylapkát, ezzel jelezve, hogy a terület elsivatagosodott.

A forduló azzal végződik, hogy minden játékos kap 3 escudót a banktól.A játék addig tart, amíg el nem fogynak az ültetvények. A játék végén, még mielőtt értékelésre kerülne a sor, teljesen elsivatagosodik minden ültetvény, amely nem kap vizet, függetlenül attól, hogy van-e még rajta terményjelző.

Az értékelés igen egyszerű. Az egymás mellett fekvő azonos típusú ültetvények nagybirtokokat képeznek. Azt kell figyelembe venni, hogy hány azonos típusú ültetvény fekszik egymás mellett (nem átlósan, hanem az oldalával érintkezve), és ezeken hány terményjelzője van az egyes játékosoknak. Például, ha hat banánültetvény van összefüggően a tábla egy részén, és ezek közül kettőn van az egyik játékosnak egy-egy terményjelzője, akkor ő ezért a nagybirtokért 2 * 6 = 12 escudót kasszíroz. Az értékelés folyamán kapott pénzeket hozzáadjuk a játékból maradtakhoz, és akinek így a legtöbb escudója lesz, az a győztes.

A játékot 2003-ban adta ki az Amigo, a tőle megszokott jó minőségben. A tábla szinte teljesen dísztelen, azonban a játék előrehaladtával - ahogy rákerülnek az ültetvények, csatornák és a színes kockák - egyre tetszetősebb lesz a szemnek. Mint írtam a papírpénzek kellemes nosztalgiát ébresztenek bennem, másfelől viszont nehéz a sokféle címletet rendben tartani; a bank egy MÉH raktár benyomását kelti néha. Nagyon tetszenek viszont a kiegészítő szabályhoz használatos műanyagpálmák és a csatornaásó kartonfigura; hangulatosabbá teszik a játékot. A szabálykönyv tökéletesen érthető - talán túlságosan is alaposan magyaráz, tulajdonképpen háromszor írja le a szabályokat. Számos kép is segíti a megértést.

A Santiago alapvetően a sok játékban bevált licitálós mechanizmusra épül. Fordulónként kétszer van licit, ezek mégsem válnak mechanikussá, mindig sok szempontot kell mérlegelni. Megkönnyíti a licitálást, hogy a játék csak egyféle "mércét" ismer, a pénzt, nem pedig külön pénzt és győzelmi pontokat, mint sok más játék. Így jóval könnyebb megbecsülni egy-egy ültetvény értékét az árveréseken.

A Santiago ősei között az Industriat és Torrest vélem felfedezni, előbbiben a licitálás hasonlít a csatornaásó megvesztegetésénél használt módszerhez, utóbbiban pedig a pontozás a Santiagohoz hasonló terület * figura elvet követi (igaz, nem két, hanem három dimenzióban). Persze nincs új a nap alatt, a Santiago egy eredeti és igen jól sikerült játék, sokkal több annál, mintha csak más játékok jól sikerült elemeit illesztette volna valaki össze.A játék legnagyobb erénye, hogy folyamatos a játékosok közötti közvetett és közvetlen interakció. A legerősebben természetesen a csatornaásó megvesztegetésének fázisában érződik ez, de már az ültetvényeket is aszerint helyezik el a játékosok, hogy milyen döntésre számítanak a csatornaásótól és persze a többi játékostól. Ez viszont visszahat az aukciós fázisra. Folyamatosan figyelni kell tehát a többiek terveit, a kombinációkat, azt hogy kinek melyik ültetvény a legkedvezőbb, azt, hogy hova érdemes tennie a megszerzett ültetvényt, és természetesen azt, hogy kinek mennyi pénze van, mert ez is számításba kell venni a licitnél.

Talán nem mindenki szemében érdem, de nekem tetszik a játéknak az a vonása is, hogy a játék végéhez közeledve szinte pontosan kiszámítható egy-egy ültetvény megszerzésének értéke. Így meg lehet mondani, hogy mások legfeljebb mennyit ajánlanak majd érte, illetve hogy nekünk hány escudót ér meg. Szerencsére ennek kiszámolása nem vesz igénybe sok időt, tehát egy, a fejében minden lehetőséget végigzongorázó játékos sem lassítja le a játékot.

Kezdők és társasjáték-megszállottak egyaránt évezhetik a Santiagot. Stratégiai gondolkodást nem igényel, taktikait (tehát rövid távút) annál többet, valamint a mások fejével való gondolkodás képességét. 3-5 játékos vehet részt a játékban, időtartama 60-90 perc, amelynek szerintem minden pillanata izgalmas és érdekes, tehát mindenkinek bátran ajánlom.

Adhemar

Vélemények a játékról

Kobász (2010-10-07)
6
Elfogadható játék, olyan átlagos. Talán 5-en a legjobb. Kevéssé működik benne a megvesztegetés dolog, nem igazán éri meg.
Plenni
6
Ha a társaság vevő a licitálós, egyszer kooperálós-máskor konfrontatív játékra, akkor remek party-kat lehet játszani. A nagy hátránya, hogy ha nem vagyunk elég kooperatívak, klikkesedők (elég ha egy vagy két résztvevő ilyen), akkor nem fog jól működni a játék és unalmas lesz. Mi már jártunk így. Egyébként zseniális alapötletek vannak a játékban, csak ritkán előfordulhat, hogy behal egy-egy party, de ennek ellenére ajánlom!