|
|
|
Információk
|
Képek
|
|
Játékszabályok
|
|
Leírás
A játékosok közösen építik Medina városát, azonban az épületeknek mindig csak egy tulajdonosuk lehet. Mégpedig az a személy, aki a kupolát felhelyezi a palotára.
1822-t írunk. Miután a nap, a szél és a homok évekig kínozta, Medina, az Atlasz hegység lábánál alapított legendás város, kissé kopottan és lerobbantan fest. Újjá kell építeni és erre a feladatra a játékosok a kiválasztottak. Ahogyan a játékosok együtt dolgoznak a fenséges paloták és omladozó városfalak újjáépítésén, a macskaköves utcákon újra kisgyermekek futkároznak, míg az idősebbek a piacokon sétálgatnak mindenféle exotikus árukkal a világ minden tájáról.
Eképpen az élet visszatér Medina legendás városába. Az újjáépítési folyamat során minden játékos négy palotára tart igényt. A végén összegzik pontjaikat palotáik méretének, a piacok és városfalak palotáiktól való távolsága és speciális bónuszok (a legnagyobb palota tulajdonosának minden típusból és a tornyok örzőinek) alapján. Amelyik játékosnak a legtöbb pontja van, az győz.
Nagyon jól sikerült taktikai játékot alkotott Stefan Dorra a Medinával. Bár elsőre talán átláthatatlannak tűnik a játéktér a külső szemlélő számára, aki már benne van a játékban igenis nyomon tudja követni az építkezéseket. Mivel minden játékos csak egy-egy azonos színű palotát birtokolhat, nagyon meg kell gondolni, hogy mikor zárunk be egy építkezést. Ehhez szükség van némi előrelátásra és megérzésre, hogy meddig bővíthetjük az épületet anélkül, hogy a többiek megelőznének a befejezéssel.
Nagyon fontos a jó időzítés! A játék maga talán nem túl impozáns, bár a fa alkatrészek emberközelibbé teszik. Talán ha a színek élénkebbek lennének, akkor látványosabb lenne. Egyetlen negatívum a számomra, hogy a játékosszám 3 vagy négy fő. Bár ez meg a játékszabály és a mechanizmus miatt nem nagyon változtatható. Összességében remek játékot ismerhetünk meg benne. Használnunk kell a fejünket, de nem agyzsongító mélységekig.
Bidu
|
|
| |
|
Vélemények a játékról
|
