JÁTÉKLAP - BÉTA verzió

Online társasjáték

A játék, mint találmány PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kócsag   
2007. jlius 04. szerda 18:22
Tartalomjegyzék
A játék, mint találmány
oldal 2
oldal 3
oldal 4
oldal 5
oldal 6
oldal 7
oldal 8
A szerzői jog

Mi történik olyankor, ha egyszer csak előbukkan valaki a kereskedelmi tévé műsorában és azt állítja, hogy ő írta a Harry Pottert, csak ellopták tőle az ötletet? Meglobogtat egy kéziratot és kéri a jogdíjat, mert minden kétséget kizárólag igazolni tudja, hogy ez az ő írása és a tartalom valóban a Potter sztori. Tegyük fel, hogy a papír vegyi elemzéséből az is igazolható, hogy a kézirata korábbi, mint a könyv megjelenése, tehát tényleg előbb írta, mint a regényt olvashatta. Kié az ötlet? Az olvasóé, mert a megjelenéssel a szerző mindenkivel megosztotta. Kit illet ezért a szerzői jogdíj? Aki a regényt nyilvánosságra hozta.

Hiába bizonyítja tehát a kézirat tulajdonosa, hogy tényleg ő írta a regényt, csak zárkózott típus és mire eszébe jutott, hogy közzé tegye, valaki már megelőzte. Csak akkor szerezhetne érvényt a jogainak, ha be tudná bizonyítani, hogy az elhíresült angol szerzőnő éjjel belopózott a lakásába és egy magyar-angol szótár segítségével lekoppintotta a mű legértékesebb gondolatait, hogy aztán őt megelőzve közzé tegye. Azonban ha erről az esetről hősünk nem készített videót, amelynek hitelességét még két tanú is igazolja, akkor nem sok esélye van pert nyerni. Jogdíjat a kereskedelmi tévé műsorában való fellépésért kaphat, a regényért nem.

Tegyük fel, hogy a két szerző egymástól függetlenül írta meg a regényt. Szerzői jogdíj azt illeti, aki először megjelentette. Sokkal jobb helyzetben lenne tehát hősünk, ha nem tartotta volna a művét a fiókban, hanem részletekben közzé tette volna még a regény megjelenése előtt a „Kiscserkész harsona” című, havonta megjelenő regionális irodalmi folyóirat hasábjain. Ekkor ugyanis igazolható lenne, hogy ő tette előbb közzé, függetlenül attól, hogy az olvasók milliói nem a „Kiscserkész harsona” előfizetőiként ismerkedtek meg a regénnyel.

Mi volna a helyzet akkor, ha magyar szerzőnk még a regény megjelenése előtt elment volna az Artis Jus-hoz, vagy egy közjegyzőhöz, és kéziratát ott viaszpecséttel ellátva letétbe helyezte volna? Ebben az esetben most elmehetne a lepecsételt borítékkal a bírósághoz, ahol a pecsétet feltörve igazolást nyerhetne, hogy valóban előbb írta a Harry Pottert, mint angol szerzőtársa. Milyen joga származhatna ebből? Először is jó kis sztori lenne, amikor ezt közzé tenné, és nemzetközileg érvényesíthetné azt a jogát, hogy ő is kiadja a regényt. Emellett szólhatna az angol szerzőnőnek, hogy bocsi, de ezentúl tőlem kérj engedélyt, ha ki akarsz még adni valamit Potterről, és természetesen kérnék érte némi pénzt. Nem érvényesíthetné azonban hősünk a szerzői jogát visszamenőleg, és hiába követelné a jogdíjat az eddig kiadott könyvekért, egy fillért se kaphatna. Ez az önző világ ugyanis azt díjazza, hogy valaki közkincsé tette a regényt, és aki előbb megtette ezt, azé marad a díj. Aki igazolni tudja, hogy korábban birtokában volt a kéziratnak, az onnatól szerezhet ezzel kapcsolatban jogokat, amikor művét ő is megosztja a nagyérdeművel.




 
< Elõzõ   Következõ >