JÁTÉKLAP - BÉTA verzió

Online társasjáték

A játék, mint találmány PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Kócsag   
2007. jlius 04. szerda 18:22
Tartalomjegyzék
A játék, mint találmány
oldal 2
oldal 3
oldal 4
oldal 5
oldal 6
oldal 7
oldal 8
A szabadalom

Játékfeltalálók gyakran hangoztatják, hogy ötletük igazi találmány, és sokkal többről van benne szó, mint a játékszabály közzétételéről. Az ötletgazda kezelhetné a játék leírását szerzői alkotásként, és megpróbálhatna a közzététellel jogokat szerezni magának, de hiába tanácsoljuk ezt neki, ragaszkodik a találmányhoz. Egy kártyajáték vagy társasjáték szerzője jobban tenné, ha hallgatna ránk, és csak azzal törődne, hogy a játéka megjelenjen, de például Rubik Ernő jogosan tartaná ezt méltatlannak a kockájával kapcsolatban. A mi játék feltalálónk azonban nem egy újfajta eszközt talált ki, hanem egy zseniális játék-mechanizmus büszke kiötlője, mint amilyen példának okáért a Magic the Gathering kártyajáték. A példa azért szemléletes, mert a Magic kártyajáték üzletileg a világ legsikeresebb játéka és sokkal többet fialt a szerzőnek, mint a Rubik kocka a mi Ernőnknek, ugyanakkor mint kártyajáték szóba se jönne szabadalmaztatásra Magyarországon, de Európában sem, miközben Amerikában a játék működését bizony szabadalmaztatták. Álljunk meg egy pillanatra! Hogy is van akkor ez?

Amíg a szerzői mű abban a konkrét formában kötődik a szerzőhöz, ahogy azt az illető megjelentette, a szabadalom átfogóbb módon magát az ötletet definiálja. Ettől persze szimpatikusabb és olybá tűnhet, hogy nagyobb védelmet nyújt, de emiatt sokkal nehezebb érvényesíteni is, és nagyon drága. Például ha egy játék szabályát kicsit megváltoztatják és máshogy írják le, akkor az ötletgazdának egy más külsővel megjelenő játékkal szemben sokkal nehezebb számon kérnie a szerzői jogait, mint egy megadott szabadalommal az ötlet elsőbbségét. Az ötletnek azonban a szabadalmazhatósághoz eléggé technikai jellegűnek kell lennie, teljesen újnak és idővel milliós nagyságrendű összegeket kell befizetni a nemzetközi érvényesítésért és a fenntartásért. Mi történik tehát, ha a mi játék feltalálónk ragaszkodik ehhez és szadalmaztatni szeretné a játék ötletet? Először is elmegy egy szabadalmi ügyvivőhöz, aki ért ahhoz, hogy egy ötletet miként kell jogilag korrekt módon szabadalmi formában leírni. Az első, amit az ügyvivő mondani fog, az az, hogy játékszabályt nem lehet szabadalmaztatni. Aztán benyújtja a számlát a tanácsadásért. Tegyük fel azonban, hogy a mi feltalálónk valami olyan játékkal megy az ügyvivőhöz, mint a Rubik kocka. A mindentudó jogi tanácsadó borsos összegért megnézi, hogy létezik-e már hasonló. És láss csodát, a Rubik kockára hajazó tekergethető gömb, tetraéder, oktaéder és hasonló ötletből legalább 20 megadott szabadalom található a nemzetközi szabadalmi tárban, és még több hasonló témájú beadott, de nem végigvitt szabadalom. Az újdonság csak akkor szabadalmazható, ha van olyan technikai eleme az ötletnek, ami az összes eddigiből hiányzott. A nőt például nem lehet szabadalmaztatni, mert nem elég technikai, és ha az lenne, akkor is a technika állásához tartozna, és mint közkincs, már nem védhető.

Hogyan lehetett akkor a Magic kártyajátékot szabadalmaztatni? Először is a játékot sokáig csak a szerzői jog védte, és csak akkor szabadalmaztatták, amikor már a bevételből könnyedén ki lehetett fizetni egy plusz védelmet, ami a mechanizmust volt hivatott kisajátítani. Másodszor lehet ugyan folyamatot is szabadalmaztatni, nem csak megfogható kütyüket, de Európában allergiásak a játékszabályra és csak a sokkal liberálisabb amerikai szabadalmi rendszer enged meg ilyesmit. Ráadásul kétséges, hogy ez a szabadalom mire jó, mert a szabadalmazhatósághoz annyira pontosan kellett definiálni a játék folyamatát, hogy egy kicsit is másképp működő kártyajáték már kívül esik a védett körön és bárki következmények nélkül forgalmazhatja.




 
< Elõzõ   Következõ >