|
Leírás
A király elhagyta az országot, a nemesek pedig szétszabdalták a birodalmat. Az Oroszlánszívű modern feldolgozása a Catan telepeseinek szerzőjétől, Klaus Teubertől.
Miután megalkotta a nagy sikerű Catan telepeseit, Klaus Teubert előállt az Oroszlánszívűvel. Eredetileg egy nagyon gonoszkodós játék volt, mindenki vaktában választott a különböző akciók közül és ha többen ugyanazt választották, egyezkedniük kellett. Sokaknak tetszett a játék, de néhányan lassúnak és hosszúnak és túl gonosznak érezték. Ezután született a Domaine, ami a Löwenhertz áttolgozása. A vaktában választás és az alkudozás elhagyásával gyorsabb és játszhatóbb játék készült.
A játék kezdete előtt össze kell rakni a táblát. Ez 9 mozaiklapból áll, amik egyenként 16 négyzetre vannak osztva (4x4). A négyzeteken lehetnek erdők, bányák, falvak, és mezők. Az egyik mozaikon van a Királyi Város, ezt kell középre helyezni, a többi lapot pedig köré úgy, hogy egy 3x3-as játéktáblát kapjunk, majd hozzáillesztjük a széleket is. Minden játékos kap egy várakból és lovagokból álló, műanyagból készült tetszetős készletet. Felváltva elhelyeznek egy-egy várat és lovagot a táblán. Kastélyt csak mezőre, a lovagokat pedig csak a kastély mellé rakhatjuk, de falura és bányára nem kerülhetnek. Az egyes játékosok nem rakhatnak már meglévő kastélyuk mellé másikat 7 mezőn belül. Miután mindenki elhelyezte a várait, kezdődhet a játék.
Az alapvető cél az, hogy a kastélyt fallal körülzárjuk, hercegségeket hozzunk létre. Ha sikerül bezárni egy ilyen területet, össze kell számolni a pontokat minden erdő (1 győzelmi pont) és falu (3 gyp.), valamint a Királyi Város (5 gyp.) után, ami az adott hercegségen belül található. A bányák önmagukban nem jelentenek pontot, de biztosítják a nélkülözhetetlen állandó bevételt. Mindegyik játékos 3 kártyát kap, amit a kezében tart és amikor rákerül a sor, egyet ki kell játszania vagy el kell adnia. A kijátszás annyit jelent, hogy végrehajtjuk a kártyán jelzett akciót miután kifizettük az árát (bővebben később.) Eladni úgy tudjuk, hogy képpel fölfelé a táblán erre kijelölt piac részre kell helyezni. Ezután a játékos vagy a pakliból húz egy lapot vagy választ egyet a piacról. Minden kártyán 2 szám található: az első (piros), amennyibe az akció végrehajtása kerül,a második (kék) szám pedig azt az összeget jelenti, amit eladáskor kapunk a kártyáért.
Öt különböző típusú akciót jelölhetnek a lapok.
Határkő elhelyezése: ezeken a kártyákon egy és három közötti határkő szimbólum jelzi, hogy hányat helyezhetünk el a táblán az adott lapért cserébe. Ezeket a négyzetek közé kell helyezni, a tábla bármely részére kivéve lovag és kastélya közé.
Lovagok elhelyezése: a kártyán lévő ábrának megfelelően egy vagy két lovag rakható fel a táblára, de mindenképp szomszédosnak kell lenniük (derékszögben) egy már fent lévő kastéllyal vagy lovaggal és őket sem rakhatjuk bányára vagy falura. Ha erdőre akarjuk rakni, egy dukáttal többet kell érte fizetni.
Területszerzés: két négyzettel lehet növelni a hercegség területét. A szükséges mennyiségű határkövet a játékos megkapja és elhelyezi a táblán, majd a megfelelő pontokat hozzá kell adni a pontjaihoz és le kell vonni attól, akitől a területet elvették. Ez az akció csak úgy hajtható végre, ha valakinek több lovagja van, mint a szomszédos hercegségnek és a kiszemelt területen nem lehet lovag vagy kastély.
Dezertőr (átfutás): egy szomszédos ellenféltől elvehetünk egy lovagot és azt saját hercegségünkbe rakhatjuk. A bányák akkor jövedelmeznek, ha négy (arany, ezüst, réz és gyémánt) közül van valamennyi a játékos területén. Ekkor minden kör elején annyi dukátot kap, ahány különböző bányája van. Tehát maximum 4 dukátot kaphatunk hercegségenként, de ez a bevétel döntő lehet akkor, ha ezáltal használhatjuk a kártyákat ahelyett, hogy el kéne adni őket. Ha sikerül egyféle bányából hármat megszerezni, akkor megkaphatjuk az adott típus monopóliumát, ami körönként 5 dukátot jelent.
A játék addig tart, amíg valaki el nem éri az adott mennyiségű győzelmi pontot (ez mindig a játékosok számától függ), vagy ha elfogynak a felhúzható lapok a pakliból. Ez utóbbi esetben a játékosok még felhasználhatják a kezükben lévő lapokat és ha ezek is elfogytak, az nyer, akinek ekkor a legtöbb pontja van.
Nagyon érdekes, több különféle stratégiai lehetőséget is kínál. Van egy alap "forgatókönyv", ami abból áll, hogy amilyen gyorsan csak lehet, keríts be egy hercegséget, majd használj területszerző kártyát, hogy bányához juss, majd kezdj új területek körbekerítéséhez, terjeszkedéséhez és védelméhez. A kártyák sorrendje (hátoldaluk alapján 4 csoportra oszthatók, e szerint kell összerendezni a paklit; az elején jóval gyakoribb a határkő, míg később a területszerző lesz túlsúlyban) és az a tény, hogy a területszerzés sokkal kifizetődőbb (akár 6 határkövet is elhelyezhetünk egy ilyen akció során) is azt bizonyítják, hogy nagyon fontos minél hamarabb "kész" területre szert tenni.
Nehéz döntés, hogy félretegyünk-e már kész, de kicsi hercegséget, vagy próbáljuk kicsit növeszteni egy bánya vagy falu megszerzése érdekében. Gyötrő probléma lehet az eladásra szánt kártya kiválasztása is, főleg ha tudjuk, hogy amit kiválasztunk, az valamelyik ellenfélnek épp jól jöhet. A lovagok elhelyezése is érdekes taktikai lehetőségeket kínál. Általában a tábla szélein alakulnak ki a hercegségek, aminek következtében középen nagyobb szabad terület alakul ki, amit többféleképpen is feloszthatunk.
A játék gyors (45-60 perc) és a tartozékok is elsőosztályúak. Azok közül, akik nem kedvelik a Domaine-t, a legtöbben játszottak a Löwenhertz-cel és egyszerűen tartalmasabbnak és érdekesebbnek találták. Azok, akik először a Domaine-nel játszottak és nem tetszett nekik, túl gonoszkodónak, szerencsefüggőnek érzik, vagy úgy gondolják, hogy a legjobb stratégia, ha a leggyengébb játékost semmizik ki.
Az igaz, hogy egy kissé komisz, de jó értelemben, mivel az egész játék arról szól, hogy a másiktól "lopunk" el dolgokat, tehát nem az a "hátba szúrós" gonoszkodás. Nem is az a fajta, hogy kiszemelsz egy áldozatot magadnak úgy, hogy az már tisztességtelennek tűnhet (kivéve, ha a játékban vezetésre állóról van szó). A kártyák húzása (szerencsefaktor) sem okoz akkora problémát, bár ha egyáltalán nem kapsz határkő lapot, az okozhat némi gondot.
Ami pedig a leggyengébb játékos elleni hadjárattal kapcsolatos "panaszt" illeti, nem teljesen érthető. Természetesen "pumpolhatod" egy játékos leggyengébb hercegségét, de valószínűleg több is van neki, ami nem annyira gyenge. Ha a gyengeséget úgy értjük, hogy valakinek nincs bányája, és így kevesebb pénze van védekezni, az tényleg probléma. Ezért a kezdő játékosoknak mindenképp hangsúlyozni kell, milyen fontos szert tenni egy vagy két bányára amilyen gyorsan csak lehet.
Sir Muki
|
|
