|
|
|
Információk
|
Képek
|
|
Játékszabályok
|
|
Leírás
A játék Robert L. Stevenson novelájáról kapta a nevét, ami egy palackba zárt szellemről szól, aki minden kívánságot teljesíteni tud. Ha azonban az üveg tulajdonosa úgy hal meg, hogy az üveg még mindig az ő tulajdonában van, akkor a lelke elkárhozik. Ezért mindenki igyekszik túladni rajta. De itt van a csavar: az üveget csak olcsóbban lehet eladni, mint amennyiért megvették. A játék maga tipikus kártyajáték, 1-37-ig számozott lapokkal, amiket egyenlően kell elosztani a játékosok között a 19-es kivételével. Ez utóbbit felfordítva az asztal közepére helyezzük és rárakjuk az üveg bábut. Ez a kártya lesz az üveg kezdőértéke. A játékosok körönként egy kártyát játszanak ki, aki a legnagyobb lapot rakja, az kapja meg az adott kör összes kijátszott lapját. Ha azonban egy játékos olyan kártyát rak, melynek értéke kisebb, mint az üveg éppen aktuális értéke, akkor az a játékos kapja az összes kártyát az üveggel együtt. Értelemszerűen az a kártya lesz az üveg új értéke, amivel megszerezte a játékos magának.
A játék addig tart, míg az összes kártya kijátszásra nem került. Ezután minden játékos győzelmi pontokat kap a kártyái értékének megfelelően, kivéve azt a játékost, aki az üveg utolsó birtokosa. Ő annyi pontot veszít, amennyi a kártyáinak az értéke. A játék addig tart, amíg valamely játékos el nem éri az előre meghatározott számú győzelmi pontot.
A Flaschenteufel több szempontból is kiváló játék. Először is vegyíti a játékot az irodalommal a témájánál fogva. (Stevenson rövid történetének másolata is mellékelve van.) Másodszor, nagyon szépen ki vannak dolgozva a kártya lapjai és a szabály is kiváló. Bár a játék elsősorban 3-4 játékosra van tervezve, tartalmaz 2 játékos verziót is.
Bidu
|
|
|
