|
Leírás
Hosszú idő telt el azóta, hogy a kiadók lóversenyes játékos jelentettek meg a német játékpiacon. Az Alea most megpróbálta visszahozni ezt a műfajt a Royal Turf kiadásával, ami az új „Kis játékok sorozat” egyik darabja. Megint sikerült megegyezniük a legjobb szerzők egyikével, Reiner Kniziával – el kell ismerni, hogy ezúttal is minőségi játékot képvisel ez a név.
Mint általában a Knizia-játékoknál a Royal Turfnek is jól kitalált, és a stratégiai játékokkal kapcsolatos elvárásoknak és kívánalmaknak tökéletesen megfelelő szabályrendszere van. A játék maga egy 3 szériából álló verseny, amiken belül a részt vevőknek lehetősége van 7 különböző lóra tenni. Az aki a legtöbb pénzt nyeri a fogadásaival a 3 menet alatt, az lesz a győztes.
A futamok kezdetekor minden ló véletlenszerűen kap egy a tulajdonságait jelző kártyát, amin a következő értékek szerepelnek: sebesség, a zsoké ügyessége, a ló hátránya (?), állóképesség. A lovak a húzott kártyáknak megfelelően sorakoznak fel a startvonal mögött, úgy, hogy mind a 7 helyre egy ló kerül. (Így a rajtnál a hét helyen 7 ló áll majd.) Ezután a játékosok elkezdenek fogadni. Amikor valaki sorra kerül, elhelyez egy lapocskát nyíltan az egyik ló területének megfelelően, ami a tétet jelzi, vagyis azt, hogy az adott ló az első 3 között végez majd. Minden játékos 3 ilyen lapocskát helyez el, mindegyiket különböző lovakra. Két token egyszeres, míg a harmadik kétszeres szorzót jelent.
Mikor az összes tétet megtették, kezdődik a futam. A játékosok elkezdenek dobókockával dobálni, aminek a jelei megfelelnek a lovak különböző tulajdonságainak. Miután valaki dobott, kiválaszt egy lovat és annyit lép vele előre, amennyi a ló tulajdonságkártyáján az adott szimbólum után szerepel. A játékos eldöntheti, hogy melyik lovat akarja mozgatni, de ezután annak a tulajdonságkártyáját jó messzire rakja a táblától, jelezvén, hogy az a ló már mozgott. A következő játékos ugyanezt teszi, de egy lovat másodszor csak akkor szabad újra mozdítani, ha már az összes többi ment valamennyit előre. Továbbá egy mezőn nem lehet egyszerre két ló; tehát ha valamelyik nem tudja befejezni a lépését, akkor a foglalt mező mögötti első szabad helyre kell állnia, amit normálisan elért volna. Jutalomként még az a ló, aki elsőként lép át a 18-as mezőn, az lesz az „iramot diktáló versenyző”, ami azt jelenti, hogy további 100 fontot keres a futam végén mindenkinek, aki rá fogadott.
A versenynek vége, ha megvan az első három befutó. Ezután az ezekre a lovakra tett téteket össze kell számolni és az eredményt a tábla közepén lévő eredményjelzőn rögzítjük. A győzelem többet fizet, mint a második helyezés (harmadik hely pedig a legkevesebbet), ám a megnyerhető összeg annál kevesebb, minél több tétet tettek az adott lóra. Ezután mindenki megkapja a nyereményét, plusz 100 vagy 200 fontot az, aki tett az „iramot diktáló versenyzőre”, akik pedig az utolsó befutóra tettek, vesztenek 100 vagy 200 fontot.
Ezek után kezdődik a következő menet. Különösen a lovak mozgási mechanizmusa nyújt magas szintű szórakozási és stratégiai lehetőségeket. A játékosoktól megfontolt döntést kíván a lovak mozgatása, mivel a kiválasztottnak legközelebb csak akkor van lehetősége lépni, ha már az összes többi is mozgott.
A játék élvezetes és elég gyors, általában szívesen játsszák újra. Szintén említésre méltó dolog, hogy a szerző mellékelt még nagyon jó szabályváltozatokat is, amivel a játék kiválóan alkalmas akár még a kétjátékos menetekre is.
Sir Muki
|
|
